A megfelelő orvosi ellátás biztosítása a bajba jutott nők és lányok számára – életvédelem. Őket és meglévő vagy jövőben születendő gyermekeiket mi más védheti? Összeállításunkban keresztény édesanyák szólalnak meg, akiknek sokszor úgy tűnik, hogy az "életvédő" (pro-life) mozgalom a kedves elnevezés ellenére nagyon is harcias, és hamis kettéosztottságot, rengeteg fölösleges feszültséget szít. A legtöbben nincsenek is tisztában az amerikai közéletből átvett pro-life/pro-choice vitával, amin ma is választási kampányok állnak vagy buknak, és olyan szélsőséges bírósági gyakorlatokat eredményezhetnek, mint a legutolsó hetekben is végrehajtható abortusz New York államban vagy a legszigorúbb, az abortuszt végző orvost akár 99 évig terjedő szabadságvesztéssel büntető új törvény Alabamában. A gerjesztett ideológiai kettéosztottsággal szemben azonban a valóság sokkal árnyaltabb, mindenesetre azt mindenképpen megmutatja, hogy az abortusz is az életvédelem miatt született. A bajba jutott nők életének védelmére.
„Abortusz van, volt, lesz. Tormából kell feredőt csinyálni, jó forróba beléülni, s akkor a gyermek elmenyen. Mind esszeégettem a testem, de a gyermek megmaradott. Alyan erőst beteg lettem, hogy 3 nap nem vótam eszemen, nem es tudtam, mi van véllem... Kóka Rozália Erdélyben gyűjtött élettörténeteiből való az idézet. Sok ilyet lehet találni. Nem jobb-e, a tormafürdőnél a biztonságos orvosi ellátás? Lehet, hogy van, aki szerint nem, és pusztuljon inkább, aki ilyet tesz? Nem tudom – veti fel egyik megszólalónk, egy háromgyerekes édesanya, majd így folytatja: – Édesanyámnak az első terhessége egy ikerpár volt. Románia, '80-as évek eleje. Nem tudta, hogy terhes, onnan derült ki, hogy spontán vetélése volt. Majd bement a nőgyógyászához, aki megvizsgálta, és azt mondta, éjszaka menjen vissza. Kiderült, hogy van benne egy másik halott magzat. Ő nem ment el magától. Mire a román állam engedélye megjött volna az abortálásra, az én gyönyörű 27 éves anyukám meghal vérmérgezésben. Nem ez történt, éjszaka, titokban, illegálisan megműtötték. Így mentve meg a másik két magzat életét - az öcsémét és az enyémet -, akik később megszülettünk.”
Másik megszólalónk története: „Annak idején, ha a Jóisten nem vigyáz rám, tizenkét évesen teherbe is eshettem volna, amikor az apám – először – megerőszakolt. Ha ne adj' Isten terhes lettem volna, mit kellett volna tennem? Megtartani egy amúgy is halálra ítélt gyermeket tizenkét évesen? A kételkedők nyugodtan utánanézhetnek, hogy vérfertőző kapcsolatból milyen gyermekek születnek. Hány gyermek és nő esik teherbe erőszak miatt, és kényszerül elvetetni a babát? Meg kellene tiltani ezt nekik? Meg kell tartania egy olyan leánygyermeknek vagy asszonynak, aki előtt egyébként is nehéz út áll, mert fel kell dolgoznia, s együtt kell élnie magával az erőszakkal, hát éljen együtt az erőszak »gyümölcsével« is, miközben az elkövető férfiakat semmilyen felelősség nem terheli?”
Megszólalóink mind sietve leszögezik, hogy abortuszellenesek, sokuk szerint az "abortuszpárti" egy nem létező, az árnyaltabb véleményen lévők megbélyegzésére azonban kiválóan alkalmas fogalom. Az abortusz rossz, bár ne lenne – ebben is egyetértenek. Ahogyan abban is, hogy előfordulhat olyan élethelyzet, amikor a kisebbik rosszat kénytelen választani egy kevésbé szerencsés helyzetben lévő nő. „Nekik is joguk van megfelelő orvosi ellátásra a kötőtű és a tormafürdő helyett” – hangsúlyozza egyikük.
Többször előkerül, hogy a férfiak felelősségére nagyobb hangsúlyt kellene fektetni: „A férfiak is közreműködnek a gyermek nemzésében, mégis rengetegen elhagyják a nőt, vagy abortuszra kényszerítik, ahogyan ezt megtette velem a volt párom, aminek nem engedtem. Ítélkezni mások fölött, gyilkosnak kikiáltani valakit, főleg ismeretlenül, nem épp keresztényi dolog.”
Más a kereszténység emlegetését veszi rossz néven, és a valódi cselekvést hiányolja a sok beszéd helyett: „Amennyiben valóban kereszténynek tartja magát valaki, ne ítélkezzen! Ezt nálam okosabb valaki tanácsolta. Amennyiben tényleg azt szeretnék, hogy kevesebb abortusz legyen, tegyenek ellene.
Járjanak szexuális felvilágosítást tartani olyan közegbe, ahol ez elérhetetlen, vigyenek óvszert oda, ahol nincs, segítsenek jogi, pszichológiai támaszt találni megerőszakolt, megalázott, bántalmazott lányoknak, anyáknak, nőknek vagy férfiaknak.
Ha olyan szigorúak mindenkihez, legyenek ugyanilyen szigorúak magukhoz is. Biztosan találnak helyet bárhol az országban, ahol érdemi munkát is végezhetnek azért, hogy kevesebb magzatnak kelljen meghalnia.”
Az abortusz tragédia, senki nem vitatja, hogy az. Egy – ezért vagy azért – nyomorúságos helyzetben lévő nő tragédiája. A megbélyegzés és a teljesíthetetlen elvárások azonban még komolyabb tragédiákhoz vezethetnek, míg a megfelelő orvosi ellátás és a befogadó, megértő közeg csökkenti ennek lehetőségét – ezeket az összefüggéseket sok tanulmány kimutatta már. Ahogyan azt is, hogy Magyarországon a művi terhességmegszakításokat leginkább a 15 és 19 év közötti lányok körében végzik.
Azt pedig, hogy hová vezethet a külső vagy a belsővé tett kényszer és a keresztény közösségek másokkal szemben gyakran irreális méreteket öltő, saját bűneikkel szemben vak hozzáállása, Huszár Ágnes református lelkésznők körében végzett kutatásának egyik megrázó története is bizonyítja. Beszélgetőtársai úgy vélték, egyedülálló nőnek „nem való” a gyülekezeti lelkészség. „Érveik között mindig újra meg újra felbukkan annak a fiatal lelkésznőnek a tragikus története, aki hajadonként teherbe esett, csecsemőjét kitette egy sírboltba, maga pedig elvérzett.”
A most megszólaló édesanyák a tragédiák elkerülése miatt állítják: „Nem igaz az az érv, hogy ahol tiltják, ott nem történik annyi abortusz. A hivatalos statisztikákban talán, de amellett titokban rengeteg helyen végeznek illegálisan abortuszt, néhol barbár körülmények közt, a nő életét veszélyezve” – érvel az egyik többgyerekes édesanya, másikuk pedig ezzel zárja mondanivalóját: „Azt szeretném, hogy ne bélyegezzék meg a nőket ezzel. Nem lesz tőle kevesebb abortusz. Hagyják meg nekünk a saját bűneinket, a saját lelkiismeretünket és a saját utunkat az Istenünkkel. Közben mindenki tegye meg, amit csak tehet, hogy minél kevesebb nő sérüljön, és minél több baba megszülethessen.”
(Arról, hogy a fogamzásgátlás miért luxuscikk, és ez miként függ össze az abortusszal, korábban itt írtam. Itt pedig egy remek összeállítás arról, hogy miért nem támogatható az abortusztilalom konzervatív oldalról sem.)
Borítókép: Unsplash
