A rendszerváltás utáni magyar politika legnagyobb bűne, hogy annak felelősei hatalmi ciklusokért cserébe feláldozták hosszú távú lelki egészségünket. A kettéosztottság ősidőktől jelen van az ember történelmében, még Isten választott népét sem kerülhette el. A választási eredmények önmagukban nem gyógyítják a kettéosztottság sebeit, de a Krisztus-követés valódi közösségeket teremt.

Szerző: Kovács Viktor evangélikus lelkész | Fotó: Mohai Balázs/MTI

Súlyos időszakon vagyunk túl, az önkormányzati választások idején.

Aki azt gondolja, hogy ez után a két mondat után pártpolitizálni fogok, az téved. Mégsem mehetünk el amellett, hogy a politika milyen állapotba sodorta Magyarországot a 21. század első negyedének vége felé. Fájdalmas látni, ahogyan a politikát és a demokráciát művelik és kommunikálják az azzal foglalkozók, a politikusok. A választások nem egészséges sportversenyre hajaznak, inkább a másik túlkiabálásáról és bemocskolásáról szólnak. Nem a tényekről beszélek (beszélnek azok magukért), hanem inkább a stílusról és módszerekről.

Ebben a felfokozott állapotban nyilvánvalóvá válik, mennyire széttöredezett a társadalmunk. A beszélgetésnek, az eszmecserének, a vitának, a korrekt meggyőzésnek már nyomai sincsenek a politikai közbeszédben. Ez mindenre és mindenkire hatással van, arra is, aki nem követi a napi politikát. A politika stílusa és hatásai ugyanis lecsurognak a hétköznapokba, tükröződnek emberi kapcsolatainkban is. Nem akarjuk megérteni a másikat, már nem akarjuk tudni, hogy mi az igazság, mert már annyi van belőle… ilyen is, olyan is. Milyen találóan fogalmaz József Attila: „…az igazat mondd, ne csak a valódit” (Thomas Mann üdvözlése). Igazat, de kiét? Ma már nem az az „igaz”, ami az igaz, hanem amit „X” vagy éppen „Y” mond. És ahogyan beleszokom ebbe a 21. századi relativizmusba, már nemcsak a politikában, de kapcsolataimban, családomban, barátaim között, a szomszédságban sem hiszek senkinek, nem bízom senkiben.

Ez a rendszerváltás utáni magyar politika legnagyobb bűne. A rövid távú, négy-ötévi hatalom érdekében feláldozták társadalmunk lelki egészségét. Mert a választások csak egy napig tartanak, de megmérgezett kapcsolataink itt lesznek velünk október 14-én, 15-én és még nagyon sokáig.

Mentálhigiénés szakemberek szerint a közeljövő legnagyobb mentális betegsége, lelki zavara nem a depresszió, nem a kiégés, hanem a kapcsolatra való képtelenség, illetve a kapcsolatok megtartása képességének hiánya lesz. Nem fogunk tudni ahhoz kapcsolódni, aki nem gondolja pontosan ugyanazt, mint mi, és nem tesz mindent akkor, amikor mi arra vágyunk. Ennek a betegségnek a kialakulásában legnagyobb szerepe – a kütyük után – a politikának van.

A múlt vasárnapra, október 13-ra kijelölt igehirdetési alapige is egy végtelenül széttöredezett társadalmat mutatott be. Izrael népe, Isten választott népe politikai érdekek mentén és közigazgatásilag is kettészakadt. Az északi országrészt (pontosabban: részországot) Efraimnak, a délit Júdának hívták. A két ország pedig sokszor hadban is állt egymással. Testvér a testvér ellen.

Ebben az áldatlan széttöretettségben szólal meg az Úr Ezékiel prófétán keresztül. A próféta Isten parancsára egy szimbolikus, prófétai tettet visz véghez, mintegy illusztrálva az üzenetet: „…fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá tartozó izráelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez Józsefé, azaz Efraimé és az egész hozzá tartozó Izráel házáé. Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!”  – mondja az Úr a prófétának.

Milyen egyszerűnek tűnik: két bot, amelyet felszedünk a földről. Összeillesztjük, és meg is van az egység. Persze tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Akkor sem volt az, ahogy ma sem. Ettől még nem lesz egység, viszont ne becsüljük alá a szimbolikus cselekedetek erejét, mert sok minden megmutatható és megmagyarázható rajtuk keresztül. Ezt mondja Isten: „Én kezembe fogom Józsefnek, azaz Efraimnak és Izráel hozzá tartozó törzseinek a fáját, hozzáillesztem Júda fájához, egy fát csinálok belőlük, és eggyé lesznek a kezemben.” Szép dolog, ha emberileg próbálkozunk, de esélytelen a siker Isten nélkül. Hitünk szerint az összeillesztésre egyedül ő képes. Így volt ez Ezékiel idejében, és így van ez ma Magyarországon is.

A vasárnapi igeszakasz tele van igékkel, tettekkel, történésekkel. Nagyon intenzív szavak ezek: „kezembe fogom”; „kihozom”; „összegyűjtöm”; „beviszem”; „megszabadítom”; „megtisztítom”. Mind-mind egyes szám első személyben. Mindezt az Isten teszi.

Isten a mi népünket is kezébe fogja, kihozza a gyűlölet és töredezettség fogságából, összegyűjt egy közösséggé, elvisz bennünket egy jobb jövőbe, megszabadít a bűntől és a haragtól, hogy minden értelemben tiszta életet élhessünk.

Ez most még csak reménységként él bennünk. Egy választási eredmény önmagában nem fog megoldást hozni töröttségünkre, békességet meg végképp nem jelent, mert azt csak az Úr tudja megadni. De ennek ára van. Az ár pedig az, hogy Istenhez fordulunk, Krisztus-hitre térünk. Nem kamura, hanem valódira. Ami azt jelenti, hogy Krisztus a vezérfonal, az egyetlen uralkodó számunkra.

„…egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött” – írja a próféta. És ez a király számunkra nem valaki ember, hanem Krisztus.

Egységbe terelni „minden népet” nagy feladat, de valahol el kell kezdeni.

A templomban együtt tudunk ülni és ünnepelni békességben, legyünk bármilyen „színűek” akár politikai, akár bármilyen más értelemben. Képesek vagyunk a feladatra és arra, hogy ezt a fényt vigyük tovább. Erre van szüksége országunknak ma, holnap és bármely más napon is.

Pál apostol is csodálatosan összefoglalja ezt: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4,1–6)

A cikk a szerző október 13-án elhangzott igehirdetése alapján készült.