„Amikor a hatalom hátterében nem a szeretet áll, az tulajdonképpen nem is igazi hatalom. Az csupán a nyers, brutális, könyörtelen erőnek az egyik megnyilvánulási formája. Amikor Isten megmutatja hatalmát, az nem ilyen. Az alapvetően más, mivel mindig a másikból indul ki, sosem önmagából, mert a szeretet vezérli.”
Szerző: Nagy Szabolcs
„Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért vannak benne a csodatevő erők. Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem. Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és záratta börtönbe a testvére, Fülöp feleségének, Heródiásnak a kedvéért, mivel feleségül vette őt. Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét! Heródiás ezért megharagudott rá, és meg akarta öletni. De nem tehette, mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. De eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét. A leány nagy sietve bement a királyhoz, és azt kérte: Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét. Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani. Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta azt az anyjának. Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.” (Mk 6,14–29)
Susanne Scholz amerikai ószövetséges teológus Szent tanúság – szexuális erőszak a Héber Bibliában címmel írt könyvet, amelynek egyik alapvetése az, hogy vannak olyan szentírási szakaszok, amelyek szent tanúságként állnak ma ellőttünk. Olyan történetek, amelyekről bár ritkán tesszük, de fontos lenne beszélni.
Keresztelő János tragédiája is egy ilyen történet, amelyik rávilágít arra, hogy a hatalom megtéveszt, korrupttá tesz, és tönkretesz mindent, amit ér. Itt van előttünk ez a kusza, intrikával teli, „trónok harcás” történet, amiben igazán megmutatkozik a hatalom természete.
Itt van Heródes, aki fél attól, hogy gyengekezű királyként mutatkozik meg társai előtt ezen a vacsorán, ezért parancsot ad János kivégzésére. Egyetlen szavával dönt. Hatalmával így rendelkezett.
Bár nem szólalnak meg, de a lakoma résztvevői, Heródes vendégei is döntenek, és hatalmukról rendelkeznek, amikor némán tűrnek. Feltehetőleg nem ismeretlen előttük Keresztelő János személye, és feltehetőleg azt sem tartják helyesnek, hogy egy fiatal lány befolyásolja a király politikai döntését. Mégis hallgattak. Hatalmukkal így rendelkeztek.
Itt van még Heródiás, a király felesége is, akit személyes bosszúvágy vezérel Jánossal szemben. Mégis miért? Mert János ítéletet mondott házasságukról. Heródiást a bosszúvágy vezérelte, és mindent megtett azért, hogy János bűnhődjön. Ez a bosszúvágy olyan mértéket ölt, hogy Heródiás saját lányát dobta a hatalmas férfiak elé. Az elbeszélés hatástörténete szeret ezzel az aspektussal foglalkozni. Több dráma és film is van Salomé, Heródiás lányának történetéről: a tragédiáról, hogy a bosszúvágytól éhes anya hogyan használja fel ártatlan, fiatal lányát, hogy hatalmi helyzetbe kerüljön. Heródiás akciója sikeres volt: lányát kihasználta, Jánost megölette. Hatalmával így rendelkezett.
A hatalom megfojtja az irgalom lehetőségét. A hatalom éhezik a drámára, és olykor emiatt némán tűr. A hatalmat önös érdekek vezérlik, és a végletekig manipulál annak érdekében, hogy elérje azt, amit akar.
A hatalom ilyen a mi kezünkben. Ezt megtapasztalhatjuk nemcsak akkor, amikor hatalommal találkozunk, hanem akkor is, amikor a mi hatalmunkról rendelkezhetnénk. Mert van hatalmunk. Rémisztő ebbe belegondolni: vajon honnan jön a hatalmam? Vajon mit érhetek el vele? Vajon mire akarom használni? Vajon túl tudok-e lépni azon, hogy a hatalmamat önös érdekek vezessék?
Talán az utóbbi a legfontosabb. A hatalom akkor okozza a legtöbb kárt, ha csak önös érdekek vezérlik. Ahogy láthattuk a történetben is: a hatalmat ebben az esetben a megszégyenüléstől való félelem, a konfliktusvállalás hiánya, a bosszúvágy önös érdeke vezérelte.
Amikor Isten megmutatja hatalmát, az nem ilyen. Az alapvetően más, mivel mindig a másikból indul ki, sosem önmagából, mert a szeretet vezérli. Az a fajta szeretet, amely beköltözik az ember életébe, és kézen fogva végigkíséri a legmélyebb és legmagasabb, a legkilátástalanabb és legreménytelibb pontokon, hogy üzenjen: veled vagyok és mindvégig veled leszek. Akkor is, amikor úgy tűnik, a sötétség, a csend, a halál az úr.
Amikor a hatalom hátterében nem ez a szeretet áll, az tulajdonképpen nem is igazi hatalom. Az csupán a nyers, brutális, könyörtelen erőnek az egyik megnyilvánulási formája. A másik zaklatása, bántalmazása, kihasználása, elnyomása. Ez az, ami egy ember halálát okozza, és ami annak az elítéltnek a fejét egy tálra helyezi, hogy azt üzenje: aki ezzel a hatalmassággal szemben áll, arra ez a sors vár. És erre nem mondhatjuk azt, hogy hatalom. Mert e mögött elég sok minden rejlik, de szeretet semmiképpen sem. Márpedig mi, Krisztushoz szegről-végről tartozók olyan hatalmat kaptunk Istentől, amely mögött a szeretet áll. Kötelességünk van ezzel a hatalommal élni. Nem véletlen, hogy a mai igeszakaszunk előtt pár verssel az áll, hogy Jézus hatalmat ad a tanítványoknak a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék ebből a világból mindazt, ami szétszakít, ami megsebesít, ami megfojt, ami felemészt.
Az a feladatunk, hogy összerakjuk a szétszórt darabokat, begyógyítsuk a sebeket, felszabadítsuk azt, aki fogságban van, és megnyugvást adjunk annak, aki aggódik.
Hatalmad van, és mivel hatalmad van, így felelősséged, feladatod is. Nem azért mondom ezt, hogy megijesszelek, de szeretném, ha tudnád: van hatalmad. Nagyon sok hatalmad. Ennek viszont nem te vagy a tökéletlen világ az alapja, hanem Isten; és ahogy egy másik János mondja, Isten maga a szeretet. Ez a hatalom egyre ritkábban van jelen a világban. Egyre ritkábban van jelen ott, ahol igazságra és irgalomra, kegyelemre és méltóságra, törődésre és egymás iránti tiszteletre van szükség. Ez az, ami igazi reményt hoz, és bármennyire nehéz is elfogadni, ez a hatalom nálad van, nálunk van, és szeretném azt hinni, hogy ez okkal történt így.
A Keresztény Kultúra blog olyan felület, ahol azokat a kereszténységgel és közélettel kapcsolatos szövegeket szeretnénk megjelentetni, amelyeknek jelenleg Magyarországon nincs igazán felülete. Célkitűzéseinkről bővebben itt olvashattok.
Ha támogatni szeretnétek bármifajta állami, egyházi és civil szervezettől függetlenül működő, egyéni projektünket, hogy még többet tehessünk a kulturált keresztény párbeszédért, keressétek fel közösségi adománygyűjtő oldalunkat a patreon.com/kerkultblog címen.
Ha kérdésetek, témajavaslatotok lenne, írjatok nekünk a keresztenykulturablog@gmail.com címen, vagy keressétek Facebook-oldalunkat.
