Keresztény Kultúra

Imádság Orbán Viktorért

2019. május 28. - keresztenykulturablog

2019. május 26-án európai parlamenti képviselőket választott az európai országokkal együtt Magyarország is. Orbán Viktor miniszterelnök és a FIDESZ-KDNP ismét fölényes győzelmet aratott. Szerkesztőségünkhöz eljutott egy rendhagyó, személyes hangvételű imádság a miniszterelnökért, ám a téma érzékenysége okán a szerző anonimitását biztosítjuk. A szerző az alábbi megfontolással engedélyezte Rogate vasárnapján megfogalmazott imadságát, hogy “a hit legszemélyesebb közügy” és a legközösségibb maganügy. 

27959229_b4b0c8f2f83fa6e978cb335493c35d17_wm.jpg

Orbán Viktor beszéde 2019. május 26-án. Fotó: Németh Sz. Péter / Index

 A 2019. május 26-ai vasárnap igéje: 

„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” (1Tim 2,1–2)

Mennyei Atyám!

Tudod, tudom, régóta sokan, nagyon sokan kitartóan imádkoznak Viktorért. Egyének és közösségek, imaláncot fonók, írók és alkotók.

De azt sejtem, nem jól imádkoznak.

Mert ők Viktor győzelméért imádkoznak.

Hogy őrizd meg, tartsd őt a sáncon, ne engedd, hogy ellenségei letaszítsák onnan. Hiszen – mondják utána – a keresztény értékek, Európa DNS-ének védelmezője ő.

Pedig Te oly sokszor rámutattál, hogy a mi ügyünket nem lehet nálad "kiimádkozni".

Mert ma is tanítod, "Legyen meg a Te akaratod – ne az enyém!" Mert nem mi tudjuk, hanem Te tudod, nekünk mi a jó.

Hogy egyetlen győztes van: a Christus Victor, benne és egyedül csak őbenne reménykedhetünk. A próféta (Jer 17,5), a barmeniek is hangosan vallották: Jaj annak, aki emberben bízik!

Azokkal sem értek egyet, akik a zsurnaliszták csapdájába dőlve olcsón harsogják: Viktor elkárhozott, örökre elveszett!

Rosszul imádkozni, rosszul nyilatkozni egyaránt istenkísértés lehet.

Tegnap a Bibliámban azt az utat mutattad, hogy lélekkel és értelemmel (tó pneumatoi, tó noi) kell imádkozni. Nem emberi, földi, ilyen vagy olyan, rossz vagy jó, politikai szenvedéllyel! Igen, értelemmel is, nem csak érzelemmel!

Én hiszem, Uram, hogy Viktorért is kell és lehet imádkozni. Nem szeretnék oda jutni, ahova egy idős lelkész, amikor Káldynak ezt írta: "Bevallom neked kudarcomat, hogy nem tudok már érted imádkozni!"

Viktor, nem azok közé tartozom, akik gyűlölnek téged. Én szeretlek. Kéretik nem kinevetni! Azért szeretlek, mert eltorzult arcod,  ál-arcod mögött még látom  az eltemetett istenarcot, s nem mondtam le arról, hogy a látható arcod mögül felsejlik, ismét kiábrázolódik a valódi arcod, amelyet a Teremtőd adott neked. Mert Ő orcáját nem akarja elfordítani tőled, hanem fel akar ismerni, mert szeret téged, persze, hogy szeret, mert Téged is ő teremtett!

Nagyszerű, ígéretes vezetőként indultál. Nemcsak örültem akkori győzelmednek, hanem imádkoztam is érted 1998. november 24-én, amikor Balog Zoltán gyülekezetében én tartottam a politikusoknak az áhítatot. Igaz, akkor nem voltál ott. 

Akkor az ifjú Salamon imádságát idéztem, amelyet Luther Magnificat-kommentárjának előszavában a fiatal János hercegnek ajánlott:

„Uram, Istenem, apám, Dávid után királlyá tetted a te szolgádat. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz... Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?!”

Azt is elmondtam, hogy birodalmak jönnek-mennek, de Te az emberek szívében országodat építed. 

Huszonegy év telt el azóta. Egyszer vesztettél, aztán győztél, és győztél és győztél. Igaz, sok jót is tettél, s cselekedeteidnek még én is haszonélvezője vagyok.

De engem nem győztél meg. Értelmem, gondolkodásom nem hódolt be neked. Eleinte aggódtam érted, aztán megriadtam, s most már félek.

Félek és féltelek, Viktor, hogy annak a hatalomnak a bűvöletébe kerültél, amelytől huszonegy éve ott a Hold utcában oly nagyon óvni szerettünk volna.

Nem csupán azért félek és féltelek, mert félelmetes hatalmi koncentrációt építettél ki (ó, mennyire ismerős ez nekünk!), s hogy burjánzik a korrupció, nemcsak azért, mert a szabadon gondolkodás elsődlegességét a lojalitás kétes értéke váltotta fel, még csak nem is azért, mert magad alá gyűrtél művészetet, tudományt, mindent és mindeneket.

Azért féltelek, mert számomra az félelmetes, hogy mindezt Isten nevében teszed, hogy ügyes taktikával rájátszol őszinte istenhitekre. Mert Istent is magad alá akarod gyűrni, a zsebedben szorongatni, saját céljaidra használni.

Pedig az istenhitet, a Krisztus-hitet felhasználni semmire nem szabad.

Ez istenkísértés és bálványimádás.

Félek, hogy nem féled eléggé azt az Istent, akitől még Ézsaiás is megriadt: „Jaj nékem, elvesztem!”

Lehet, hogy ma is diadalmat aratsz, s a fél ország hangosan ünnepeli azt.

Uram, ma újra Viktorért imádkozom.

Ezért szeretem, szerethetem őt is, ezért imádkozom érte.

Hogy alázattal hajoljon meg Előtted, ne a publikum előtt prédikáljon és imádkozzon, hanem add meg neki a benső szoba csendjét, amiképpen a mai igében, Rogate vasárnapján is  mondod:

„Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól... Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.” (Mt 6,1.5–6)  

A benső szoba csendjét kívánom neked, Viktor. A fülkét. Mert valóban ott, csak ott történhet igazi forradalom. A szív forradalma. Ott törhet meg a magabiztos, megkeményedett szív. A tied is, az enyém is, a mienk is, mindannyiunkké.

Uram, a mai igehirdetés alapigéje ez volt: „Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!” (Lk 11,4)

A lelkésznő szépen kifejtette, hogy a németben csak egy betű választja el a denkent és a  dankent, a bittent és a betent.

Gondolkodva imádkozom, nem hevülettel, hanem értelemmel.

Imádságban kérlek, kérlek, Uram!

Uram, hallgasd meg könyörgésemet!

Ámen.

A szerző evangélikus teológus. 

Mi ez a blog?

A Keresztény Kultúra egy olyan új platform, ahol azokat a kereszténységgel és közélettel kapcsolatos szövegeket szeretnénk megjelentetni, amelyeknek jelenleg Magyarországon nincs igazán felülete. A legfontosabb közös célunk, hogy politikai pártoktól független keresztény diskurzust hozzunk létre. Célkitűzéseinkről bővebben itt olvashat.

A blogot önkéntesen működtetjük, ezért megköszönjük olvasóink támogatását. 

E-mail címünk: keresztenykulturablog@gmail.com

Facebook: Keresztény Kultúra

A blogon megjelenő, külsős szerzőktől származó vélemény-cikkek és hozzászólások nem tükrözik szerkesztőségünk álláspontját, azokért felelősséget nem vállalunk és fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a jó ízlést sértő, esetleg durva hangvételű hozzászólásokat eltávolítsuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenykultura.blog.hu/api/trackback/id/tr4214864938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása