Szeretet és felelősség - mielőtt elítélték, keresztény értékek mellett állt ki az orosz aktivista

2019. december 12. - keresztenykulturablog

A júniusi ellenzéki tüntetéseken való részvételért, a tüntetések szervezéséért, valamint azért, mert arra biztatta az embereket, hogy ragadják meg a tiltakozás „bármely formáját”, három év felfüggesztett börtönre ítélték a 21 éves Jegor Zsukov orosz politológia szakos hallgatót. Az alábbiakban az utolsó szó jogán elmondott beszédének fordítása olvasható, amelyet a fordító, Parászka Boróka engedélyével teljes terjedelmében közlünk.

gettyimages-1163246078_wide-b05c2f9523245ce1eb90ac6e54fc1174ed7479c9.jpg

Ezen a tárgyaláson elsősorban bizonyos szavak és azok jelentése képezi vizsgálat tárgyát. Bizonyos mondatokat, a fogalmazásmód árnyalatait, a lehetséges értelmezéseket vitatjuk meg. Abban bízom, hogy a tisztelt bíróság számára bebizonyíthatjuk, sem nyelvileg, sem a józan ész megítélése alapján nem vagyok szélsőséges.

De most a szavak jelentésénél is alapvetőbb dolgokról szeretnék beszélni. Arról, hogy miért tettem azt, amit tettem, különösen azért, mert az igazságügyi szakértő megosztotta minderről a véleményét. Szeretném elmondani, melyek voltak a legmélyebb és legigazibb indokaim. Mindazt, ami miatt belevágtam a politikába. Azt, ami miatt videókat töltöttem fel a blogomra.

Mindenekelőtt azonban a következőket szeretném elmondani. Az orosz állam a tradicionális értékek első számú védelmezőjeként lép fel világszerte. Azt mondják, hogy az állam jelentős forrásokat fordít a család intézményének védelmére, a hazafiságra. Azt is mondják nekünk, hogy a legfontosabb tradicionális érték a keresztény hit. Tisztelt bíróság, azt gondolom, hogy ez csak valami jó lehet. A keresztény etika két olyan értéket hirdet, amely alapvetően fontos számomra is. Az egyik ilyen érték a felelősség.

A kereszténység egy olyan ember történetét hirdeti, aki magára vállalta a világ bűneit. Egy olyan ember történetét, aki a szó legszorosabb értelmében felelősséget vállalt.

Lényegében a keresztény vallás az egyéni felelősségvállalás vallása.

A második érték a szeretet. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat – ez a keresztény hit legfontosabb mondata. A szeretet bizalom, empátia, emberség, kölcsönös segítség és gondoskodás. Egy ilyen szeretetre épített társadalom erős társadalom – minden bizonnyal a legerősebb minden lehetséges társulás között.

Hogy érthető legyen, mit miért tettem, gondoljanak arra, hogyan jár el valójában az orosz állam, amikor az értékek védelmével büszkélkedik. Mielőtt a felelősségről beszélünk, át kell gondolnunk, milyen morális elvei vannak egy felelősségteljes embernek. Milyen szavakat ismétel egész életén át egy felelős egyén? Ezek a szavak szerintem a következők: „Ne feledd, hogy utad nehéz, sokszor elviselhetetlen. Egyszer majd mind meghalnak a szeretteid. A terveid kudarcot vallanak. Elárulnak és elhagynak. Nem menekülsz te sem a haláltól. Az élet szenvedés. Törődj bele. De amint beletörődtél, amint elfogadtad a megkerülhetetlen szenvedést, el kell fogadnod a saját keresztedet, és követned kell a saját álmaidat. Másképp még rosszabbra fordulnak a dolgok. Válj példaképpé, légy olyan emberré, akire mások támaszkodhatnak. Ne engedelmeskedj az önkénynek, harcolj a tested és a lelked szabadságáért. És olyan országot építs, amelyben boldogak lehetnek a gyermekeid.”

Ez az, amire bennünket tanítanak? Ez az az erkölcs, amelyet a gyerekek az iskolában magukba szívnak? Ilyen hősöket tisztelünk? Társadalmunk a mai formában elnyom minden emberi fejlődést. Az oroszok (kevesebb mint) tíz százaléka birtokolja az ország vagyonának kilencven százalékát. Ezek között a gazdag emberek között természetesen vannak teljesen tiszteletreméltó polgárok, többségük azonban nem az emberiség javát szolgáló tisztességes munkával gyűjtötte a vagyonát, hanem korrupcióval.

Áthatolhatatlan fal osztja ketté a társadalmunkat. Minden pénzt a felső réteg tart a kezében, és senki sem engedi ki a markából. Az alsóbb rétegek számára csak a kétségbeesés jut – és ez nem túlzás. Tudván tudva, hogy semmiben sem reménykedhetnek, hogy akármilyen keményen dolgoznak, sohasem boldogulhatnak, és nem tehetik boldoggá a családjukat sem, az orosz férfiak a feleségeiken vezetik le az agressziójukat. Vagy halálra isszák magukat. Vagy felakasztják magukat. A férfiak öngyilkossági adatait tekintve Oroszország második a világranglistán. Következésképpen az orosz családok harmadában egyedülálló nők nevelik a gyermekeiket. Szeretném, ha tudnák: ilyen az, ahogyan mi védjünk a család intézményét.

A több tárgyalásomon is részt vevő Miron Fjodorov (Oxxxzmiron néven ismert orosz rapper) vette észre, hogy az alkohol olcsóbb Oroszországban, mint a tankönyvek. Az állam arra kényszeríti az oroszokat, hogy a felelősségvállalás és a felelőtlenség közül az utóbbit válasszák.

És most szeretnék a szeretetről szólni. Bizalom nélkül nincs szeretet. Közös cselekvés szüli a bizalmat. Egy olyan országban, ahol csak kevesek vállalnak felelősséget, nincs közös fellépés. És ahol mégis közösen lépnek fel, ott az állam őrei azonnal veszélyt sejtenek. Teljesen mindegy, hogy mit csinálsz – segítesz egy fogvatartotton, felszólalsz az emberi jogokért, a környezetvédelemért –, előbb vagy utóbb megbélyegeznek mint „idegen ügynököt”, vagy egyszerűen lekapcsolnak. Az állam üzenete egyértelmű: kotródj vissza a saját vackodra, és ne vegyél részt semmilyen közös akcióban. Ha kettőnél több embert elkapunk az utcán, azonnal börtönbe küldjük őket, mert tüntettek. Ha társadalmi ügyeken dolgoztok együtt, idegen ügynökök lesztek. Hogyan is lehetne egy ilyen országban bizalomról beszélni? És hogyan erősödhetne itt a szeretet? Nem a romantikus szeretetről, hanem az emberség szeretetéről beszélek.

Az orosz állam egyetlen társadalompolitikai célt követ következetesen: az atomizálás politikáját. Az állam egymás szemében dehumanizál mindannyiunkat. És nagyon rég nem tekint emberi lénynek bennünket. Mi másért bánna így a saját állampolgáraival? Mi másért veretné éjszaka az embereket, kínoztatná a börtönben őket? Mi másért hagyná magára a HIV-járványban fertőzötteket, zárna be iskolákat, kórházakat?

Nézzünk tükörbe. Engedtük, hogy ezt tegyék velünk, és mivé lettünk? Azzá a nemzetté váltunk, amely nem tanulta meg, mi a felelősségvállalás. Azzá a nemzetté váltunk, amely nem tanult meg szeretni.

Több mint kétszáz évvel ezelőtt Alekszandr Radiscsev (akit széles körben az első orosz politikai gondolkodónak tartanak) Szentpétervárról Moszkvába utazva azt írta: „Megvizsgáltam, mi vesz körül, és belebetegedett a lelkem az emberi szenvedésbe. Aztán magamba néztem, és azt láttam, hogy a bajok magából az emberből, belőlem fakadnak.” Hol vannak manapság az ilyen emberek? Hol vannak azok, akiknek belefájdul a szíve abba, ami a hazájukkal történik? Miért olyan nehéz ilyen emberekre találni?

Nagyon úgy tűnik, hogy az egyetlen tradicionális intézmény, amelyet az orosz állam tényleg tisztel és véd, az az autokrácia. Az autokrácia célja pedig tönkretenni mindenkit, aki az ország javáért dolgozik. Mindenkit, aki elég bátor ahhoz, hogy szeressen és felelősséget vállaljon. Következésképpen a hosszú ideje szenvedő polgártársaink megtanulhatták már, hogy minden kezdeményezés elnyeri a büntetését. Hogy a főnöknek mindig igaza van, csak azért, mert ő a főnök. Hogy a boldogság a gazdagoké. És ha kellőképpen megtanulták mindezt, akkor kétségbeesnek. Az állami statisztikai hivatal adatai szerint az oroszok eltűnnek: négyszázezer ember tűnik el évente. (2019 első félévében kétszázezer emberrel több halt meg, mint ahány született.) A statisztikák mögött láthatatlanok az emberek. De próbálják meg észrevenni a láthatatlanokat! Ezek az emberek kétségbeesésükben isszák magukat halálra. Magukra maradva fagynak meg a fűtetlen kórházakban. Ezeket az embereket gyilkolják meg, vagy ezek az emberek gyilkolják meg önmagukat. Ezek az emberek olyanok, mint Önök vagy én.

Most már minden bizonnyal érthető, miért tettem, amit tettem. Ezt a két tulajdonságot – a felelősséget és a szeretetet – szeretném látni polgártársaimban. A felelősségvállalást önmagukért, felebarátaikért és az országért. Ez az, amit én szeretnék, tisztelt Bíróság, és ez a másik oka annak, miért nem buzdítottam erőszakra. Az erőszak segít elkerülni a büntetést, és ez felelőtlenné tesz. Továbbá, az erőszak nem tűri a szeretetet. Nem kételkedem abban, hogy a vágyaim minden akadály ellenére teljesülnek. Előre tekintek, sok-sok évnyire előre, és látom magam előtt a felelős Oroszországot, a szeretettel teli embereket. Igazán boldog hely lesz ez az ország. Szeretném, ha mindenki elképzelne magának egy ilyen Oroszországot. És remélem, hogy ez az elképzelt ország úgy segíti majd a munkájukat, ahogy engem is segít.

Ha a bíróság úgy dönt, hogy ezek a szavak egy valódi, veszélyes bűnöző szavai, akkor a következő éveket megnyomorítva, megfosztottságban élem le. De ha az emberekre tekintek (a legutóbbi hullámban letartóztatott aktivistákra), akkor mosolyt látok az arcukon. Az a két ember, akivel az előzetes letartóztatás alatt találkoztam, Ljosa Minyajlo és Dánya Konon, sohasem panaszkodott. Igyekszem majd követni a példájukat. Igyekszem majd örömmel élni ezzel a lehetőséggel. A lehetőséggel, hogy helytálljak a számomra kedves értékekért.

És végül, tisztelt Bíróság: minél rémisztőbb a jövőm, annál szélesebb mosollyal állok elébe. Köszönöm a figyelmüket.

A szöveget a New Yorker közölte Masha Gessen fordításában. A fordítás az angol verzió alapján készült.

Borítókép: npr

Helyreigazítás: Jegor Zsukov felfüggesztett börtönbüntetést kapott, nem került börtönbe, ahogyan a poszt címe korábban sugallta. Javítottuk. Elnézésüket kérjük.

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenykultura.blog.hu/api/trackback/id/tr3715348220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.